A konyha mindig is kiemelkedő szerepet töltött be egy-egy család életében; az otthon lelke, a társasági élet központja, a nagy közös étkezések helyszíne nem csak napjainkban fontos, történelmünk során már egész korai írásokban is megjelent a tűzhely és annak jelentősége. A konyhabútorok evolúciója is ennek megfelelően alakult, az egészen kezdetleges asztalos munkákat ma már felváltják a jól átgondolt, egyedi, praktikus, minőségi elemek, melyek komoly szakértelemmel a lehető leginnovatívabban készülnek.

Már a honfoglalás korabeli írásos emlékekben is számos utalás található a korai jurták, sátrak közepén elhelyezkedő tűzről, mely füstje ennek megfelelően középen, felfelé egy lyukon át távozott. A tűzhely aztán átkerült a helyiség egyik oldalára, ez lett az ételkészítés helye és gyakorlatilag ezt tekinthetjük a mai konyha ősének. Az évszázadok alatt a konyha fejlődése szorosan összefüggött a lakóépület fejlődésével, mivel az egyre népesebb családoknak egyre nagyobb konyhára volt szüksége. Megnőtt az igény az ételek tárolására, előkészítésére, valamint az ehhez szükséges helyre is. A török világ hatásai, majd a nyugattal vívott háborúk részben visszavették a fejlődést, azonban a 18. században megjelentek a mai értelemben vett konyhák alapjai is; területük megnőtt és ablakkal megvilágított, önálló helyiséggé váltak.

A konyha már ekkor munkahelynek számított. Központjában a tűzhely állt, amely füstjének elvezetése bonyolult, veszélyes és összetett feladat, a lakók életminőségét meghatározó kérdés volt. Elérhető távolságban kellett lennie a mindennapi edényeknek, eszközöknek, konyhai szerszámoknak, a fűszereknek és a folyamatosan szükséges a víz ellátását is a tűzhely köré kellett szervezni. A konyhabútor ebben az időben a fa asztalt és az alapanyagok tárolására szolgáló polcrendszert jelentette, mivel amit csak lehetett, felakasztottak a falra.

A házak alaprajzának lényegi, a konyha javára történő változása csak a 19. század végén, a 20. század elején kezdődött el. Nagyobb helyiségek, központi elhelyezkedés, méretes ablakok, rendes világítás, villany, vezetékes víz és csatorna jellemezte a konyhákat, majd a kor divatjának megfelelően megjelentek a kézzel készült konyhaszekrények, tárolóhelyek is. A konyhabútorok funkciója is megváltozott, mindennek bele kellett férnie – a konyhai eszközökön, tányérokon túl a fűszereknek, kenyereknek, lábasoknak is, valamint úgy lettek kialakítva, hogy legyen helye a seprűnek, szemétlapátnak is. A konyhai asztalok is több feladatra készültek, itt volt a gyúródeszka és a mosogatódézsa, a székek felhajtható ülőkéjében pedig a cipőtisztítás kellékei kaptak helyet.

Minden kis részletre odafigyeltek, az asztalosipar fellendülésével, az alkalmazott tudományok korszerűsítésével pedig úgy tűnt, hogy a konyhabútok fejlődésének csak a képzelet szabhat határt… ekkor tört ki a második világháború, ami után az esztétikumot egyértelműen felváltotta a praktikum. Sokkal komolyabb szerepet kapott a munkafolyamatok összeszervezése, valamint megjelentek olyan épületgépészeti újdonságok is, melyekkel az ergonómiára, a rendelkezésre álló tér maximális kihasználására és beépíthetőségre való igény is jelentősen megnőtt. Új asztalosipari alapanyagok, felületek, szerelvények jelentek meg, azonban ezek előállítási költsége is jelentősen megemelkedett – színvonalas, “modern” konyhát nem sokan engedhettek meg magunknak, az pedig, hogy a konyhai előkészítés és az étel elfogyasztásának helyszíne elváljon egymástól, csak a legtehetősebb réteg kiváltsága lett.

Az ötvenes évektől napjainkig tartó időszakot folyamatos fejlődés, új technológiák megjelenése, újabb épületgépészeti vívmányok, modern asztalosipari megoldások jellemzik. A villany és a gáz megjelenése után a konyha legfontosabb pontja, a tűzhely mozgathatóvá vált, ezáltal az egész konyha mobilis, tervezhető, egyedien kialakítható lett. Megjelent a forgácslap, a vízálló felületek, majd a munkalapok, bútorszerelvények (pántok, zsanérok, mágneszárak, fiókbehúzók) is. A konyhákat funkciója szerint osztották fel, a tervezésben megjelentek a tárolásra, előkészítésre, sütés-főzésre, tálalásra és az étkezésre alkalmas bútorok is. Egységes rendszerekkel és elemekkel megindult a konyhabútorok tömeges gyártása, majd ennek megfelelően a ’90-es évektől új design elemek is megjelentek az egyre bővülő piacon. Szabadon mozgatható elemekkel, a design egyre fontosabbá válásával pedig lehetőség nyílt az egyre egyedibb, az otthon többi elemével is tökéletes egyensúlyban lévő konyhabútorok tervezésére is.

Ahogy mi az elmúlt 36 évben, úgy a piaci többi szereplője is folyamatosan figyeli a nemzetközi trendeket. Az ezredforduló után rendszeressé váltak a különböző konyhai kiállítások, szakmai rendezvények, amelyek mind a bútorgyártók, mind a jövőbeli ügyfelek számára inspirálóak tudnak lenni. Egyedi konyha tervezésekor a legfontosabb, hogy a megrendelő minden kívánságát teljesíteni tudjuk, hogy ne csak szép, de praktikus, minőségi, tartós konyhabútort gyártsunk a lehető legmodernebb és legjobb anyagok felhasználásával.
És hogy mi a konyha jövője? Nem tudjuk, de szeretnénk a következő 36 évet is hasonló megbízhatósággal és elégedett megrendelőkkel, veletek átélni.