A másolat készítés nem egyszerű munka. Tevékenységem során tapasztaltam, hogy rengeteg asztalos ilyen irányú gyakorlat hiányában legyint, gondolván minden adott, csupán a megfelelő méreteket lemásolva, illetve a kor által használt anyagokat beszerezve; a mai technikával és lehetőségekkel gyerekjáték az ilyen bútorok legyártása.Valóban így van ez? A saját munkámon keresztül szeretném bemutatni, ezt az “egyszerű” tevékenységet.

Műhelyünkbe 2002-ben hoztak javításra egy úgynevezett bécsi Boulle-technikával (gyöngyház és réz berakással) készült széket. Egy ilyen szék elkészítése igazi kihívás, ezért is gondoltam, hogy elkészítem ennek a széknek a másolatát. Mit is értünk jelen esetben másolat (kópia) alatt? Ha mindent úgy készítünk, ahogy eredetileg készült, ha modern gépeket használunk, annak a nyomait eltüntetjük (esetleg egy helyen meghagyjuk, hogy látható legyen, hogy ez másolat, vagy beleégetjük, hogy kópia, ellenkező esetben hamisítunk), ha valamit nem az eredeti anyaggal készítünk el, akkor azt megindokoljuk.

Eredeti székünk erősen szúrágott volt, gyöngyház berakás meggyengült sok helyen, és a réz huzal díszítés is sok helyen elvált. Ezek mellett még szakszerűtlen javítás nyomai is felfedezhetőek voltak.

Ennél a széknél a ragasztóanyag, a gyöngyházfugázó anyag és a felületkezelő anyag ki lett elemezve. Az elemzés úgy történt, hogy ezen anyagokból az eredeti székről vettünk egy minimális mintát és megbecsültük, hogy mi lehetett az, amit abban az időben használtak és azt elkészítettük. A három régi és három becsült mintát elégettük, és az égés folyamán felszabaduló energia lett mérve az idő függvényében. Az így kapott régi és új anyag görbéjét egymásra helyezve, szépen kirajzolódott, hogy a becslésünk jó volt. Az esetleges minimális eltérések, pontosan megindokolhatóak voltak, hogy miért következtek be. Ilyen jellegű anyagvizsgálatokat, csak történelmi jelentőségű székeknél érdemes végezni, ha indokolt, mert igen jelentős költséggel járnak.